Fedir Sándor, a lövészárkok professzora, a “Kárpátaljai Sárkányok” területvédelmi 68. önálló zászlóalj őrmestere
Az Ukrinform, Ukrajna nemzeti hírügynöksége hosszú interjút készített Fedir Sándorral, a kijelölt budapesti ukrán nagykövettel. Ennek az interjúnak a fordítása olvasható az alábbiakban.
Az eredeti cikk: https://www.ukrinform.ua/rubric-ato/3732857-fedir-sandor-profesor-z-okopiv-serzant-68-okremogo-bataljonu-tro-zakarpatski-sarkani.html
„Biztos vagyok benne, hogy a magyarok 73%-a kocsmákban fog inni Ukrajna győzelmére”
Fedir Sándorral, a híres professzorral a lövészárokból Kárpátalján találkozunk szabadsága során — miközben nap mint nap több rendezvényen vesz részt, előadásokat tart, szakurát ültet és miniszobrokat avat fel. De most nem a kárpátaljai turizmusról beszélünk (a háború előtt Fedir Sándort “a kárpátaljai turizmus atyjának” nevezték), hanem a magyarokról. Az a helyzet, hogy a lövészárkok professzora magyar önkéntesekkel alakított ki együttműködést, akik országuk hivatalos semlegessége ellenére segítik az ukrán védőket, és jelentős összegeket költöttek el drónokra, walkie-talkiek-ra és EcoFlowk-ra. Több mint három hónapja pedig Fedir Sándort javasolták Ukrajna magyarországi nagykövetének, bár erre a kinevezésre Kijev még nem kapott hivatalos választ Budapestről. Eközben Fedir Fedirovics aktívan tanulja a hivatalos magyar nyelvet és a diplomáciai etikettet, és az esetleges magas beosztással kapcsolatos kérdésekre diplomatikus módon válaszol, mondván: őrmester vagyok, és ha kell, teljesítem a főparancsnok utasítását.
A MAGYAROK TÖBBSÉGE A HATÁRŐR EGYSÉGEKBEN HARCOL
- Két felvarró van az egyenruháján: az egyik a “Kárpátaljai Sárkányok”, a Kárpátaljai Területvédelmi Erők 68. önálló zászlóaljához tartozást jelzi, a másik — Magyarország zászlajával. Miért van a magyar zászló az ukrán védelmi erők egyenruháján?
- Ukrajna zászlaját is hordom — a zubbonyomon, felül az ukrán zászló, csak nem nem fér el itt mindkettő (a beszélgetés idején Sándor pixel terepszínű pólót visel — a szerk.). Egyetlen okból hordom — a katonáskodó magyarok így jobban tudnak kommunikálni, mert látják egymást. Nyomon követjük azoknak a magyaroknak a számát, akik a teljes körű háború kezdete óta a hadsereg, a területvédelmi csapatok, határőrség, a nemzeti gárda soraiban harcolnak. Sok katona, aki nemzetisége szerint magyar, nem hangsúlyozza ezt. Én szeretnénk rámutatni arra a tényre hogy azt mondhassuk, ennyi magyar, román vagy szlovák van a fegyveres erők soraiban — hogy megmutassuk, egész Ukrajna harcban áll. Amikor tavaly ősszel felszabadítottuk Harkiv megyét, ukrán és magyar nemzeti zászlókkal vonultunk be a felszabadított falvakba. Kibontott lobogóval, mert nincs mitől félni: a magyarok Ukrajna oldalán, az igazság oldalán harcolnak!
- Megszámolta a magyarokat a seregben? Hányan vannak?
- A listámon 374 magyar nemzetiségű harcos van, akik jelenleg is harcolnak.
- Többségükben a 128. dandárban vagy a 101. kárpátaljai területvédelmi dandárban?
- Nem, meglepetésre a legtöbb magyar a határőr csapatoknál szolgál. A „Kárpátaljai Légióban” (a 128. különálló Kárpátaljai hegyi roham-dandár nem hivatalos neve — a szerk.) és a kárpátaljai területvédelem mellett sok a magyar a 33. dandárban is. És sokan szétszórva vannak különböző dandárokban.
VAN EGY INFORMÁLIS SZÖVETSÉG MAGYARORSZÁGON, AMELY A MAGYAROKAT TÁMOGATJA A HADSEREGBEN
– Híres arról, hogy sok egyesületet segített létrehozni — van ilyen a hadseregben szolgáló magyaroknak is?
– Magyarországon az utóbbi időben alakult egy ilyen informális mozgalom, amely a seregben a magyarokat támogatja — tulajdonképpen ez indította el ezt a történetet a magyarok felkutatásával és nyilvántartásával a fegyveres erők soraiban. Magyarországi önkéntesek fordultak hozzám azzal, hogy nem csak a kárpátaljai területvédelemben szolgáló magyarokat szeretnék támogatni (“Kárpátaljai Sárkányokról” beszélünk, magyarul “sharkan” — sárkány — a szerk.), hanem más formációkban is — és segítsek kapcsolatba lépni velük. Amikor elkezdtem kérdezgetni a tiszteket, hogy vannak-e magyarok az egységükben, általában nemet mondtak. Egyszer az egyik ilyen látogatás alkalmával egy parancsnoknál volt nálam egy hátizsák magyar zászlóval, és a beszélgetés után odajött hozzám egy katona — a 128-as dandár egyik egysége volt — és azt mondta, azt kérdik, ki itt magyar, hát én is magyar vagyok. Beszélgettünk vele, azóta mindig hordom a magyar zászlót az egyenruhámon. Így könnyebben felismerjük egymást. Gyakran megkérdezik, hogy hordhatom-e én is ezt a felvarrót — így aztán adok a fiúknak, mindig van nálam.
- Szóval jól értem, hogy a fegyveres erőknél a magyarok nem hirdetik túl sokat, hogy magyarok?
- Igen, és fontos számomra, hogy megmutassam, hogy vannak magyarok a mi hadseregünkben — mert gyakran terjesztik azt a narratívát, hogy a hadseregben nincsenek magyarok, de vannak, és sokan vannak.
– Orbán és Magyarország hivatalos Ukrajnával kapcsolatos politikája miatt a teljes körű invázió kezdete óta az ukránok között mondjuk így — kétértelmű a magyarsághoz való viszonyulás — ilyen körülmények között is akarják a katonák ezt a „magyar” jelvényt viselni? Vagy fordítva — inkább nem hangsúlyozzák, hogy ne legyen kellemetlenség belőle?
- Akarják, és hordják. Példa lettem. Sokan úgy vannak vele, hogy ha velem nem történik semmi, akkor ők is megtehetik. A magyar trikolór nem csak az állami zászló, hanem a nemzeti zászló is, ezek egybeesnek. Az ukránoknak is van nemzeti zászlaja — vörös és fekete. Nem mindenki viseli azt sem.
FÉL ÉV ALATT A MAGYAROK KÖZEL 70 MILLIÓ HRIVNÁT ADOMÁNYOZTAK NEKÜNK
– Hogyan sikerült elindítani a magyar adományok kampányát — annak ellenére, hogy Magyarország nyíltan olyan államként pozícionálja magát, amely nem támogatja Ukrajna felfegyverezését?
- Nem fegyverekre, hanem katonai kiegészítő felszerelésre gyűjtünk adományokat, például drónokra, walkie-talkiek-ra, taktikai eszközökre, speciális honvédségi egészségügyi dolgokra, távolságmérőkre, hőkamerákra, valamint akkumulátorokra, töltőállomásokra. Minden, amit itt nem kapunk meg, vagy megkapnánk, de nagyon drágán. Ha a walkie-talkie-ről beszélünk, akkor a drága “Motorolákról” beszélünk, amelyek 800 eurót érnek. És egységenként nyolc kell belőle. Drónok — a Mavic 3T-ről beszélünk, ez az elit. A hőkamerák nem vadász verziók, hanem paramilitárisak. Amikor odaadtam egy „magyar” hőkamerát az egyik parancsnoknak, nevetett, hogy ez egy játék, mire kell ez nekünk. De amikor éjszaka használták, akkor kiakadtak, mert addig “gyerek” hőkamerákat használtak, és ezzel nagyon jól látnak mindent. A zászlóaljparancsnok később felhívott, és megkérdezte, lehet-e még néhány ilyet szerezni. Az akkumulátorokról és az “EcoFlow” töltőállomásokról is beszélünk: ha négy napot tölt az ember a lövészárokban, az összes berendezése lemerül. Ha bekapcsolja a generátort — azonnal lőni kezdenek rá, azonnal. Viszont feldugod a dolgaidat az akkumulátorra és az rögtön tölti, ez rendkívül fontos dolog a háborúban.
- Hogyan sikerült kiépíteni ezt a szisztematikus együttműködést a magyarokkal, figyelembe véve a hivatalosan deklarált semlegességet?
- Véletlenül! Amikor visszaemlékszem, hogyan indult, még mindig nem hiszem el, hogy egy olyan önkéntés csapat alakult ki, mint a Kárpátaljai Sárkányellátó. Tavaly október 23-án magyar zászlóval vonultunk be a harkivi Ambarne községbe, fotóztunk és közzétettünk egy bejegyzést a neten, hogy a magyarok felszabadították az ukrán falut az orosz megszállás alól. Feltettem a Facebookomra. Sok reposzt érkezett — csak Magyarországon 1,7 millióan nézték meg ezt a fotót. Másnap Oláh Mihály írt nekem, és felajánlotta a segítségét. Vázoltam, amire abban a pillanatban szükség volt — ott álltunk Kupjanszk közelében, 540 méterre az orosz határtól, nagyon kellettek akkumulátorok és töltőállomások, mert ha bekapcsoltuk a generátort egyből lőttek minket. Az együttműködés ezekkel az első akkumulátorokkal és töltőállomásokkal kezdődött.
– Vagyis a magyarok készek adakozni Ukrajnának?
- És adakoznak is. Úgy becsültük, hogy együttműködésünk teljes időtartama alatt már több mint 100 millió forint gyűlt össze — és ez csak egy mozgalom. Összességében hat hónap alatt mindösszesen 70 millió hrivnya értékben segítettek nekünk. Szerintem ez jelentős összeg. Néhány nagy cég nem adakozott ennyit.
– Pontosan ki ad pénzt a sereg megsegítésére Magyarországon?
-Különféle emberek, de ezek többnyire magánadományok. Csak az egy nap alatt összegyűlt összegeket látjuk. Kiutazok a csapatokhoz listázom az igényeket. Ezt a listát aztán elküldjük a magyaroknak, és ők elkezdenek gyűjteni. Most már a nyolcadik szállítmányt állítjuk össze — és a barátságunk csak novemberben kezdődött, vagyis fél éve.
VOLT OLYAN MAGYAR DRÓN AMI MEGMENTETT 27 KATONÁT
– Milyen érzés egyfajta összekötőként dolgozni a hadsereg és a magyarok között, könnyű vagy néha nehéz munka?
- Van a folyamat, és annak meg van az eredménye. Mondhat bárki bármit– de drónok, hőkamerák és walkie-talkiek vannak a kezemben. És ezekkel harcolunk az ellenség ellen. Közvetlenül az ellenség ellen vetjük be. Ledob egy F1-et, életben tartja a fiúkat. Volt egy esetünk a zászlóaljban, amikor egy „magyar Mavic” 27 főt mentett meg. A srácok már jó ideje tűz alatt ültek az állásaikban, a tűz egyre erősödött, és felengedték a drónt. A hőkamerán látták, ahogy az ellenséges rohamegység már közeledik a pozíciójukhoz. Még néhány perc — és az oroszok egyszerűen megrohamozták volna őket — bemennek, gránátot dobtak a fedezékbe, és ennyi, az egész szakasz ott maradt volna vagy elfogják őket. De így látták az ellenséget, és rádión továbbították a koordinátákat, az aknavetőink megdolgozták a rohamcsapatot, az ellenség egysége vereséget szenvedett. E koordináták nélkül a tüzérség nem nyitott volna tüzet, a drón nélkül pedig a gyalogság sem tudta volna ezeket továbbítani. Így mentett meg csaknem három tucat ukrán katonát a „magyar” Mavic.
– Mondja meg őszintén: vannak olyan esetek, amikor a magyarokkal való együttműködés miatt kritizálják?
– Mindenféle van. De van két fülem — az egyiken bemegy, a másikon kijön. A lényeg az eredmény. És az van. A győzelemért dolgozunk tovább is. És a magyarok is az ukrán győzelemért dolgoznak. Higgye el, a győzelem utáni első napon sorba állnak majd hogy a győztessel legyenek. És akkor a magyaroknak is lesz mivel dicsekedniük — abban az értelemben, hogy ők is segítették ezt a győzelmet.
AZ UKRÁN-MAGYAR KAPCSOLATOK A GYŐZELEM UTÁN ÚJRAÉPÜLNEK
– Ön közel három hónapja nem jóváhagyott budapesti nagykövet (Ukrajna március végén adta át Magyarországnak a Fedir Sándorról szóló kinevezést — a szerk.). Megváltoztatta-e ez a fegyveres erőknél az Ön státuszát? Tanulja már a diplomáciai etikettet?
- Őszintén szólva tanulom a nyelvet, mert jól ismerem a beszélt magyart, most az irodalmi nyelvet tanulom. De jelenleg az Ukrán Fegyveres Erők őrmestere vagyok, az Ukrán Fegyveres Erők soraiban vagyok, és teljesítem azt a feladatot, amelyet a parancsnokok elém állítottak. Ennyi, pont. Én itt vagyok. A front 12 km-re van pozícióinktól. Folyton becsapódások vannak. Nálunk pedig olyan a helyzet, hogy mindenhol meg lehet halni. Persze, ha most Magyarországon lennék, már csokornyakkendőben lennék (Fedir Sándor névjegye a csokornyakkendő — a szerk.). De így, a háborúban vagyok, és teljesítem a parancsnokok parancsait.
- Készül-e az esetleges új munkára — abban az értelemben, hogy az ukrán-magyar kapcsolatok katasztrofális állapotban vannak. Hogyan tervez tehát általánosságban bekapcsolódni ebbe a munkába egy olyan helyzetben, ahol a kapcsolatok rosszabbak már nem lehetnek, de lehet, hogy Önnek rosszabb lesz, imázs szempontjából?
- Az Ukrán Fegyveres Erők őrmestereként végrehajtom a legfelsőbb főparancsnok utasításait, aki a front ezen szakaszához rendelt.
– Van-e valamilyen terve, elképzelése arról, hogy mit kellene kiemelten tenni az ukrán-magyar kapcsolatok újraindítása érdekében?
- Igen, persze, de ezzel kapcsolatban csak egy pont van. Győzni. Akkor nagyon gyorsan és egyszerűen megoldódik ez a helyzet. Jelenleg az első dolog, amire szükségünk van, az Ukrajna győzelme. A háború nemcsak nekünk, hanem az EU-nak is felemészti a forrásait. Most minden a háborúra megy el, s bár erre nem szabadna pénzt költeni, muszáj, mert különben valaki más hadseregét fogod etetni. Tehát előbb fejezzük be ezt egy győzelemmel, aztán ez lesz az ütőkártyánk a tárgyalóasztalnál.
- Vagyis az első pont a tervben a győzelem, és utána jön a munka a többi ponttal?
- Biztos vagyok benne, hogy a magyarok 73%-a kocsmákban fog inni Ukrajna győzelmére.
A KÁRPÁTALJAI MAGYAROK ELSŐ KÉZBŐL SZERETNEK HÍREKET A FRONTRÓL
– Ami a mi, ukrajnai magyarjainkat, a kárpátaljai kisebbséget illeti — együttműködik-e velük és pontosan hogyan?
– Van tudományos irányú munka, és van önkéntes munka is. Örömmel jövök a beregszászi magyar iskolákba és a beregszászi főiskolára, és örülök, hogy nem csak szívesen látnak bennünket, hanem összegyűjtöttek segítséget, amelyeket a seregnek juttatnak el. Azt kérdezik, mi történik valójában a fronton, nem a tömegtájékoztatási eszközöktől akarják megtudni, amelyek feldolgozzák az információkat, hanem olyan emberektől, akik „ott” vannak, még inkább a magyaroktól “onnan”, a frontról. Ez a bizalomról és a támogatásról szól, egy ilyen találkozó végén 600 kg rakomány jött össze. Ez egy jól működő együttműködés.
– Mennyivel csökkent a kárpátaljai magyar etnikai kisebbség a háború alatt — ön szociológus, nem tudja ezt a folyamatot nem követni?
- A győzelem után számolnék, mert sokan vissza fognak térni. Nemcsak magyarok mentek el, hanem ukránok is. Most már csak a harcolók maradtak itt. Teljesen mindegy hol, az első vonalban vagy a hátországban. Akik pedig elmentek, meglátjuk, mi a fontos számukra, hogy őseik földje volt-e ez, vagy egyszerűen csak véletlenül voltak itt.
- És végül a kérdés: mennyire motiváltak a magyarok a seregben? Ugyanúgy harcolnak, mint az ukránok, vagy kevesebb buzgalommal?
– A motiváció egyáltalán nem tér el, ebben nincs nemzetiségi különbség. De van egy szempont, ezt meg kell jegyeznem. A magyarok nagyon jól tudják, milyen volt az 1526-os év, amikor háborúban álltak az Oszmán Birodalommal, és a magyarok vereséget szenvedtek Mohács mellett (augusztus 29-én a mohácsi csatában a török I. Szulejmán szultán és kalifa legyőzte II. Lajos magyar és cseh király csapatait — a szerk.). Ezután a pápa a magyarokat „Európa pajzsának” nevezte — a vad keleti hordáktól. A katonáskodó magyarok gyakran mondják nekem: az a benyomásunk, hogy ezt a pápától kapott keresztet az idők végezetéig viseljük. A sorsuk a keleti hordák elleni harc, akár tetszik nekik akár nem. Így 1526-ban is harcoltak, 1956-ban is harcoltak a kommunisták ellen és most, 2023-ban is harcolnak.
Tetjana Kohutics, Ungvár
